Emlékezz rám XI.
"És szépen lassan egyre több oldaladat ismertem meg.."
Hazáig kísértél. Amikor visszaértünk hozzánk, akkor gyorsan előkerestem a kulcsaimat és kinyitottam az ajtót. A lakásomba beérve felkapcsoltam a villanyt az előszobában, a nappaliban és a konyhában is, majd levettem a cipőmet, mikor észrevettem, hogy te ott állsz még mindig az ajtóban. Sóhajtottam egyet, majd megkérdeztem:
- Nem szeretnél bejönni? - mosolyogtam - Igaz holnap suli, de beszélgethetünk ha szeretnél.
- Az jó lenne. - bólintottál, majd kivetted a zsebedből a kezed és bejöttél.
Egyből leültél a kanapéra, és előrerogyva a térdedre tartottad a fejed. Csináltam neked kávét, és levettem a titkos doboz cigimet, és kivittem neked. Kivettem én is egy szálat, majd megkocogtattam a vállad és leraktam a kávét meg a cigit eléd, én pedig addig rágyújtottam.
- Érezted már úgy, hogy esélyed van visszatérni egy régi kerékvágásba, de inkább félsz tőle, mint akarod? - kérdezted még mindig támaszkodva a térdeden, mire megráztam a fejemet.
- Nem egészen. De ha úgy érezném, tuti az lenne az első gondolatom, hogy de az már a múlt. És ami egyszer a hátunk mögött volt, azt sem újra elővenni, sem újrajátszani nem kéne.. - mondtam az arcodat fürkészve.
- Ez a bajom. Én is ezt gondolom, mégis vonz a múlt. Szerettem őt. Mindennél jobban, ő volt az életem. Ő jelentett nekem mindent. Aztán egyszer csak valami robbant, ő eltűnt, sztár lett, én itt maradtam. Valami szarul jött ki neki, visszajött és azt akarja, hogy minden olyan legyen mint régen. De ez baromira nem így megy. - ráztad meg a fejed, majd te is rágyújtottál.
- És most is.. Ugyan annyira szereted, mint akkor? - kérdeztem, de éreztem, hogy a torkomban dobog a szívem.
- Nem tudom eldönteni, hogy most mit érzek.
- Lysander mit mondott?
- Hogy ez most csak azért van, mert visszajött, és nem igazi érzések.
- Lehet, hogy igaza van..
- Lehet, de nem tudom. Figyu, nem aludhatnék itt..? - kérdezted rám nézve.
- Deborah nem fog hisztizni miatta?
- Nem, nem jön holnap szóval kétlem, hogy lenne hozzá fűzni valója. - vontad meg a vállad.
- Akkor felőlem. - mosolyogtam rá.
Úgy kábé fél 4 kor aludtunk el, és ismét rajtad fekve keltem fel. Számomra felülmúlhatatlan érzés volt, de nagyon zavarba jöttem, szóval gyorsan lemásztam rólad, és elindultam készülődni. Megnyitottam a csapot, és elkezdtem vizet engedni a kádba a reggeli tusoláshoz, majd amíg folyt a víz lementem felrakni a kávét. Mikor lefőtt a kávé, gyorsan lekapcsoltam a gázt, aztán felsiettem, hogy elzárjam a csapot. Benéztem hozzád, de még mindig mélyen aludtál. Úgy döntöttem, hogyha lefürödtem akkor majd felébresztelek, addig is had pihenjél, biztos fáradt vagy, mivel sokáig voltunk fent. Így tehát bementem a fürdőbe és beültem a kádba. Gyorsan megmostam magamat meg a hajamat, majd lecsúsztam pont addig, hogy a számat érje a víz, de az orromat még ne, és átadtam magam a gondolataimnak. Talán kicsit túl sokáig, mivel nemcsak kihűlt a víz, de rájöttem, hogy iskola van. Gyorsan felpattantam a kádban és éppen terveztem kiszállni, mikor Te hirtelen benyitottál. Amikor rád pillantottam a pulzusom az egekbe szaladt, az arcom tűzpiros lett és 3 másodperc múlva riadtam estem vissza a habok takarása alá. Aztán arra lettem figyelmes, hogy te hihetetlen nevetésben törtél ki.
- Egyrészt nem vicces, másrészt kifáradnál? - kérdeztem égő fejjel.
- Én élvezem az előadást, asszem maradok. - vigyorogtál.
- Haha, nagyon vicces, kifelé! - kiáltottam rá
- Nem lehet, fogat kell mosnom. - nevettél fel, majd a tükörhöz fordulva elkezdtél fogmosáshoz készülődni.
- Ezt te sem gondoltad komolyan! Takaródj ki, kiszállok és bejöhetsz! - ezután elvetted a törölközőmet, és felém nyújtottad.
- Felőlem most is kiszállhatsz. - vontad meg a vállad vigyorogva.
Kis gondolkodás után rájöttem nem adod fel, úgysem mész ki, mégiscsak egy démonról van szó, így kikaptam a kezedből a törölközőt, majd úgy tartottam, hogy ne lássál semmit, mikor felállok, gyorsan magamra csavartam, és betűztem. Levettem egy másik törülközőt, és az olyan helyeken, amiken a rajtam lévő nem érintett gyorsan megtöröltem magam, és besiettem a szobámba. Villámgyorsan felöltöztem és lementem a konyhába. Gyorsan adtam enni Mistynek, majd a kávékat kiraktam a dohányzóasztalomra a nappaliban és egy plédet magamra terítve, na meg a TV-met bambulva elkezdtem kortyolgatni egy szál cigaretta mellett. Nem sokra rá te is helyet foglaltál mellettem, majd megdörzsölted a hajamat.
- Nem vagy olyan deszka mint hittem. - nevettél fel, mire ismét elvörösödtem.
- Nem lehetne, hogy ezt nem hozod fel? - kérdeztem zavaromban.
- Kizárt. - nevettél tovább.
- Gondoltam. - húztam a számat.
Miután megittuk a kávét, és elszívtuk a cigit felvettük az cipőt és elindultunk az iskolába. Az úton te jót szórakoztál a reggeli történéseken, és pedig végig zavartan takartam az arcomat. Mikor beértünk az iskolába már a 3. órára csengettek be. Amikor beléptem a terembe veled mindkettőnket letámadtak. Engem Rosalyáék, téged pedig.. Deborah. Aki mellesleg ma nem is kéne, hogy bent legyen. Miközben Rosalyáék kérdésekkel halmoztak el odasiettem a helyemhez és leültem.
- Szóval?
- Nem lehetne ezt majd akkor, amikor nincs itt az egész osztály? - kérdeztem kínomban, mire sóhajtottak.
- De. Akkor ma suli után tali nálatok?
- Jó, gyertek. - mosolyodtam el, majd ösztönösen rád pillantottam, veled pedig éppen Deborha nyávogott, ami valamiért mosolygásra késztetett, te pedig épp akkor néztél rám, és hirtelen te is elmosolyodtál.
Órák után a szekrényemhez mentem, és elkezdtem pakolni a táskámban, amikor valaki a vállamnál fogva hátrarántott.
- Mit a francot akarsz te itt? Ez az én helyem, itt neked semmi keresnivalód nincs. Főleg nem Castiel közelében. - üvöltött rám Deborah.
- Nincs köztünk semmi.. - kezdtem bele, de félbeszakított.
- Leszarom, hagyd őt és kész! - csapott rá a szekrényekre.
- De csak barátok vagyunk! - mondtam hangosabban, mire felpofozott.
- Hé! Mi folyik itt?! - üvöltött Rosalya Deborahra.
- Semmi. - mosolygott Rosalyara- Nem akarsz eljönni velem ma ruhát nézni? Holnap bál és nincs semmi göncöm rá. - kezdett nyávogni, mire Rosalya meglepődött.
- Kihagyom, ma Licához megyünk át Irissel, nem érünk rá ilyenekre. - vágta rá, mire Deborah hirtelen felindulásból ismét ütésre emelte felém a kezét, de hátulról valaki megfogta.
- Azt hiszem, ezzel most túl messzire mentél. - mondtad neki, mire tágra nyílt szemekkel néztem rád.
- De cica.. - kezdte Deborah.
- Nincs de, takaródj. - vágtad rá, mire Rosalya a kezét a szája elé téve kuncogott.
Deborah földhöz csapta a lábát, majd elsietett tőlünk.
Én rád pillantottam, majd felkaptam a táskámat, bezártam a szekrényemet, és elindultam haza. Hazaérve ledobtam a fotelra a cuccomat, és ledőltem. Nem volt kedvem semmihez, és senkihez. Márpedig nem úsztam meg, fél óra után kopogtak. 5 percbe telt mire oda másztam az ajtómhoz, és kinyitottam. Rosalya és Iris állt az ajtóban, én pedig beengedtem őket. Csendben leültünk a fotelre, végül Rosalya törte meg a csendet.
- Lica, jól vagy azért?
- Persze.. - mosolyogtam rájuk,
- Na mesélj.
- Röviden csak annyi, hogy kimentem sétálni, majd összefutottam vele, és hazahozott. Aztán nálam aludt, és így együtt mentünk suliba. Csak elhúztam az időt a fürdéssel és elkéstünk. - pirultam bele az emlékeimbe.
- Együtt fürödtetek? - lepődött meg Iris.
- Nem! Dehogyis! Csak hát izé. Benyitott.. - hajtottam le a fejem, mire elkezdtek kuncogni.
- Mi volt az a jelenet Deborahval? - kérdezte Rosalya.
- Csak az a baja, hogy Castiellel jóban vagyok.. - vontam meg a vállam.
- Megkarmolt amikor felpofozott? - kérdezte Iris az arcomat fürkészve, mire ösztönösen odakaptam, és éreztem egy kisebb karcolást az orcámon.
- Lehet.. - mondtam, mire sóhajtott egyet Iris, majd Rosalya rám pillantott.
- Mi az?
- Oldjuk a feszültséget. Itt alszunk, és holnap bál. - mosolygott.
- Tényleg. - mosolyogtam vissza.
Órákat beszélgettünk a lányokkal lényegtelen és lényeges dolgokról egyaránt. Például Leighről, rólad vagy éppen arról, hogy attól még, hogy új vagyok már ugyan olyan jó barátok lettünk, mint bárki más. Ennek nagyon örülök, mert ugye az elején aggódtam, hogy nem fogok senkivel kijönni, mégiscsak egy már összeszokott társaságba kerültem be. De végül is hamar befogadtak, és mindenki kedves. Na jó, szinte mindenki. Végül szépen lassan bealudtunk, és elérkezett az a nap amiről rengeteg mesélni valóm van. De kezdjük a legelejéről.
Reggel a lányokkal hamar elkészültünk, és siettünk be a suliba, várva/nem várva az estét több-kevesebb arányban. Rosalya például egész nap tűkőn ült és izgatott hangulatban volt. Mi Irissel próbáltunk nyugodtak maradni. Iris azért izgult, hogy fog-e tudni majd táncolni, és pedig amiatt, hogy látni foglak öltönyben, illetve mert Deborah is ott lesz. Bár nem tudom, hogy a múltkori vitátok után mi történt, mert hazamentem. De nem is baj. Te az utolsó órára jött be, én pedig kiültem az udvarra. Nem volt kedvem nézni az arcotokat, meg az enyelgéseteket. Utolsó óra vége előtt egy picivel összepakoltam, megvártam Rosalyáékat és elindultunk hozzánk készülődni. Mindenkinek gyönyörű volt a ruhája, a smink már nagyobb problémát okozott, főleg nekem, aki nem tud sminkelni, mert nincs benne ebbe a barbie világban, amiben a lányok többsége nyakig ül. Szóval Miután eldöntötték milyen leszek a ruhához illően, végül egy kevéske sminket rakott rám Rosalya, majd megcsinálta Irist is és önmagát. Ezután jöttek a ruhák. Álomszépek voltak Rosalyáék. Viszont amikor belenéztem a tükörbe mentem elaléltam. A sminkem, a ruhám.. Telitalálat.. Még ha te el is vagy azzal a szörnyeteggel, és elvakít téged Deborah, akkor is most van itt az esélyem mindenre. Még egyszer végigsimítottam a ruhámon, és sóhajtottam egyet, mikor csengettek. Lekiabáltam Irisnek, hogy nyissa csak ki, mindjárt megyek. Gyorsan befújtam magamat parfümmel, megigazítottam a hajamat, majd elindultam lefele. Az ajtóban mindhármunk párja ott volt, Irisék beszélgettek velük, majd odaálltam Lysander mellé. Amikor észrevett, először megilletődött, majd elmosolyodva végignézett rajtam.
- Azt hiszem, ma este igazán büszke lehetek a táncpartneremre. - mosolygott rám, mire elvörösödtem.
- Remélem.. - néztem a szemébe. Nem fejeztem be, tudta mire gondolok. Csak remélni szerettem volna, hogy kielégítő választ kapok tőle.
- Biztosan tetszeni fog neki a látvány, amit ma nyújtasz. Megfullad majd az irigységtől, hogy nem ő kísérhet be téged. - mosolygott, mire visszamosolyogtam rá.
- Köszönök mindent.
- Ugyan már. Semmiség. -mondta majd a kezét felajánlva állt elém, én pedig boldogan karoltam bele. Rosalyáék is így tettek és nevetve indultunk meg a bálba. Én picit rettegve de ez már csak részletek kérdése.
Mikor megérkeztünk a helyszínre már rengetegen voltak, láttam ismeretleneket, akikkel nem foglalkoztam, gondoltam az ide járó diákok külsős párjai, mások nagyon nem lehettek, mivel nem egy nyílt rendezvény. Nagy levegőt vettem, és elkapott egy kisebb deja vu érzés. Emlékszem, az első napomon ebben az iskolában ugyanennyire izgultam. Most meg itt vannak a világ legjobb barátai körülöttem. Már csak egy valaki hiányzik. És mindannyian nagyon jól tudjuk ki az. Rápillantottam Rosalyara, aki a szabad kezével mutatta, hogy be a jót ki a rosszat, és nyugodjak meg, én pedig mosolyogva és Lysanderbe karolva léptem be a tornaterembe. Szép nagy tömeg volt már akkor is amikor mi érkeztünk, pedig mi pont a bál elejére érkeztünk. Armin és Alexy egyből kiszúrtak minket, és mosolyogva integettek, mi pedig odafurakodtunk hozzájuk.
- Azért azt nem gondoltam volna, hogy ennyire magasra teszitek a lécet. Nagyon jól néztek ki! - mosolygott Alexy-
- Köszönjük. -mondtuk a lányokkal szinkronba.
- Tényleg gyönyörűek. -biccentett Ken, mi pedig egymásra mosolyogtunk a lányokkal.
Mivel egyenlőre más ismerőst nem láttunk ezért felkértek minket táncolni a fiúk, mi pedig örömmel fogadtuk. Miközben Lysanderrel táncoltam egyáltalán nem gondoltam rád, mert megfogadtam amikor beléptünk a bálba, hogy nem foglak téged keresni folyamatosan, majd egyszer megérkezel, ha pedig nem jössz én akkor is jól fogom magam érezni a többiekkel. Ez egy bál, és senkinek sem kell sem a bánat sem a fanyarság. Így hát élveztem az estét a barátaimmal. Majd olyan fél 12 fele érkeztetek meg. Deborah egy fekete földig érő feszülős ruhában volt, te pedig egy egyszerű öltönyben. Én rögvest visszafordultam Lysanderhez, majd egy nagy levegővétellel bólintottam egy aprót jelezve, hogy folytathatjuk a táncot. Lysander újra megfogta a derekam meg az egyik kezem, közben pedig közelebb hajolt a fülemhez.
- Minden rendben? - súgta
- Megleszek, ne aggódj. - súgtam vissza, majd óvatosan elmosolyodtam és elkezdtünk táncolni. Te és Deborah, ahogy láttam leültetek egy padra és néztétek a többieket, ahogyan táncolnak. Úgy tűnt még nem vettél észre minket. Ennyit a fogadalmamról, minden egyes forgásnál őt figyeltem. Pár perc után pont rám néztél és Lysanderre, majd elmosolyodtál. Én pedig elkaptam a fejem, és elvörösödtem, mire Lysander megint közelebb hajolt, te pedig végig minket néztél.
- Nyugodj meg, mintha itt se lenne, ne keltsd azt a látszatot, hogy csak ő érdekel.
- Oké. - bólintottam, és folytattuk a táncot.
Mikor vége lett a 3. számnak is, elmentem venni egy kis üdítőt, mert már nagyon kiszáradtam, amikor megjelentél mellettem.
- Szia. -mosolyogtál rám, mire én rád néztem és felhúztam az egyik szemöldökömet.
- Szia.
- Azt hittem nem komolyan mondtad, hogy Lysanderrel jössz.
- Pedig halál komoly volt.
- Hm. -jött a rövid válasz, majd beállt a kínos csend.
Csak álltunk egymás mellett, amikor megjelent mellettünk Deborah is.
- Na mi az Cassy, sokáig hozod azt az üdítőt. -mondta nyávogós hangon, majd elég csúnyán rám nézett, mire én egy nagy levegővétel keretében felváltva kettőjükre néztem.
- Én most akkor visszamegyek, érezzétek jól magatokat, menjetek ti is táncolni. - erőltettem magamra egy mosolyt majd elindultam vissza Lysandezhez, mire valaki a csuklómnál elkapott. Visszanéztem és te voltál az.
- Én inkább most téged kérnélek fel táncolni.
Erre válaszra nyitottam a számat de nem mertem kimondani azt, amit a szívem súgott: Ezer örömmel! Ehelyett ránéztem Deborahra aki karba font kézzel, egyik szemöldökét felhúzva idegesen nézett rám. Helyettem végül te szólaltál meg.
- Ne érdekeljen Deborah, nem tehet veled semmit. És ezt ő is nagyon jól tudja. - mosolyogtál rám, mire bólintottam és bevittél engem a parkettre, ráfogtál a derekamra az egyik kezeddel, másikkal a kezemet fogtad meg, gyengéden magadhoz húztál, majd táncolni kezdtünk.
- Telitalálat. -súgtad a fülembe, mire én kérdőn néztem rád.
- Micsoda?
- A ruhád. Telitalálat. Minden. Gyönyörű vagy.
Ebbe a mondatába belevörösödtem, és ránéztem Deborah. Akárhogyan is, de ő a barátnője, nem én. Ő most is sokkal szebb nálam. Nem tudok ellene semmit sem tenni. Így hát bekönnyeztem és lenéztem a lábunkra, mire te az államat megfogva felhúztad a fejem és a szemembe néztél.
- Miért sírsz? - kérdezted lágy hangon, én pedig úgy döntöttem nem bírom tovább.
- Hazudtam. - ennyit mondtam.
- Miről?
- Az érzéseimről. Szeretlek. - mondtam ki gyorsan mielőtt meginog a bátorságom.
Te rápillantottál Lysanderre aki éppen minket figyelt, és rád mosolygott, mire te visszamosolyogtál, majd rám néztél és a derekamnál fogva közelebb húztál magához. Én összezavarodva és könnyes szemekkel néztem rád, te pedig közelebb hajoltál hozzám, majd pár centire az arcomtól megálltál, és az a tekintetemet meg a reakciómat fürkészted. Amikor úgy tűnt nincs ellenemre a dolog hirtelen az ajkaimon éreztem a te ajkaidat és elcsattant a csók. Lágyan csókoltál meg, mintha védeni akarnál, óvatosan mégis határozottan. Behunytam a szemem és élveztem minden pillanatát a csóknak, mert legbelül féltem, hogy hosszú-hosszú ideig ez a varázslatos első csókunk lesz egyben az utolsó is. Nem akartam elsietni, kiakartam élvezni minden egyes pillanatát...
"Az első csókunknak mámorító boros íze volt."
Aliccia
