Reggel amikor felkeltem ösztönösen a postaládához mentem megnézni jött e levelem. Amióta Castiel válaszolt minden reggelem így kezdődik és mára már megszokássá vált. Így hát amikor kinyitottam a ládikám ezer wattos mosollyal vettem ki a levelet. Úgy döntöttem ezt most nem bontom ki egyedül, a többiek is biztos kíváncsiak rá. Egyből telefonáltam Rosalyanak.
- Szia Lica. - szólt bele kedvesen - Miújság?
- Rosalya.. Levelem jött.
- Lica, tudod normális esetben az emberek sokszor kapnak leveleket.
- De nem ez most más! - mondtam izgatottan -Castieltől jött!
- Mi? Tényleg?
- Esküszöm az életemre, ezt ő írta!
- És mit írt benne?
- Még nem néztem meg, gondoltam ezt most veletek bontom fel. - mondtam mosolyogva.
- Máris indulok, összeszedem a többieket. Kocsival megyünk, szerintem egy 20 perc. Sietek ahogy tudok. -mondta és le is tette a telefont.
Rögtön nekiálltam kis katona szendvicseket csinálni, majd kipakoltam a konyha asztalomra szép kis tálcákra, elővettem a poharaimat, meg kitettem egy kis teát, meg egy kis multi vitaminos üdítőt. Az a bizonyos érzés, amikor izgulsz, és nagyon várod már, hogy végre elkezdj valamit de még várnod kell egy igazi kínzás. Brutális önuralom kellett nekem ahhoz, hogy kibírjam míg ideérnek a levél kibontása nélkül. A levelet végül az utolsó 10 percben inkább beraktam a kenyér tartómba, hogy ne legyen szem előtt. És végre csöngettek.
- Sziasztok. - öleltem meg mindenkit, majd félreálltam, hogy beférjenek az ajtómon. Szép lassan bejött mindenki és leültek a nappalimba ki a földre, ki a kanapéra, ahol csak helyet találtak.
- Ne várakoztass már minket Lica! - szólt rám Kim.
- Jó jó. - nevettem fel és szaladtam is a levelemért. - Nekem sokkal nehezebb volt kibírni, hogy ne bontsam fel!
- Mondjuk ezt meg tudom érteni. - mosolygott rám Alexy, én pedig viszonozva a mosolyát feltéptem a kis borítékot és elkezdtem felolvasni.
Dear Aliccia
Gondoltam visszaírok neked, hogy láthasd, még mindig olvasom a leveleidet, amiket küldesz. Őszintén szólva először haragudtam, és dühös voltam, miközben a leveleidet olvastam. Most viszont így a 15. leveled után valahogy bevallottam magamnak, hogy igenis egyre jobban érdekel, mit is tudsz ebből kihozni. Tegnap itt járt Lysander. Megkérdeztem tőle tud-e esetleg mondani valamit rólad. Először meglepődött, majd azt mondta semmit sem lehet siettetni, magamtól kell emlékezzek. Hinnetek kell nekem, amikor azt mondom: Próbálkozok!. Minden erőmmel azon vagyok, hogy eszembe jusson akár annak a töredéke ami történt velem. De Lysander reakciója is csak azt bizonyítja, hogy igenis létezel. Sőt, kezdem úgy érezni, hogy egy nagyon érdekes személyiség vagy. Nehéz bevallanom, és személyesen lehet nem tenném, de örülnék, ha egyszer esetleg te is benéznél hozzám a kórházba, és az egyik úgymond részt itt mondanád el. Szeretnélek a saját szememmel látni, és kitudja talán még be is ugrana néhány emlék. Nem tudom ez neked mennyit jelent, vagy mit mond, de Deborah egyszer sem jött be hozzám ide a kórházba. Bár nem értem miért is magyarázkodok itt neked. Valamilyen késztetést éreztem rá, és ez el kell mondjam elég furcsa érzés. De a legjobban azt remélem, hogy Lysander legközelebb többet mesél majd rólad. Még ha be nem is jössz, kérlek a levelek írását ne hagyd abba.
Castiel
A levél végére már a könnyeim is patakokban folytak. Olyannyira jól esett olvasni, hogy érdeklődik rólam. Első gondolatom volt, hogy azonnal be szeretnék rohanni hozzá.
- Lica ez jó hír! - mondta Lysander.
- De miért nem szóltál, hogy kérdezett rólam?
- Mert magától kell emlékeznie, jusson eszedbe a leveleket se támogattuk. - válaszolta.
- Igen tudom, de nekem sokkal nehezebb, tudjátok, hogy mennyire is szeretem.. És egyedül rám nem emlékszik!
-Tudjuk, hogy neked a legnehezebb.. - simította meg a kezem kedvesen Armin. - De hidd el a türelmed majd meghozza gyümölcsét. Bízzunk benne, erős ember. Képes lesz emlékezni!
- Köszi srácok, hogy ilyen jó barátaim vagytok. - könnyeztem be.
- Ez csak természetes Lica. - ölelt át Iris.
- El sem hiszem, hogy suli után is ilyen jóba tudtunk maradni. Bárcsak ő is itt lenne most velünk..
- Itt lesz. - nézett mélyen a szemembe Lysander. - Látom az akaratot a szemében. Menni fog neki ne aggódj. Először én is azt hittem, a levelek majd csak fel fogják zaklatni. Most már belátom tévedtem.
- Lysander szerintem neked köszönhetek a legtöbbet. - öleltem át.
- Sose vártam köszönetet. - nevetett fel - És felvettek a munkahelyre?
- Tényleg, mi volt az interjún?- kérdezte Rosalya is.
- Hát skacok, úgy látszik felvettek.
- Tényleg?
- Igen. Mától kedveseim rendezvény szervező vagyok. - mosolyogtam.
- Éés? - kérdezte Rosalya izgatottan.
- És Rosalya sikerült beintéznem varró nőnek. Illetve beajánlottam Leigh butikját.
- Azta! Nem vagy semmi -nevetett fel zavarban Leigh. - Köszönjük.
- Semmiség.
Még pár órát beszélgettem régi iskola társaimmal, és öreg barátaimmal, majd fáradtan dőltem be az ágyamba. Ölembe vettem a mára már kissé öreg Mistyt, és végigsimítottam a hasam..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése