Egy kis magyarázat, amivel tartozok.

Sziasztok. c:

Elérkezett ez a nap is, amit bátran mondhatok, páran vártatok.

Tartozom egy bocsánat kéréssel. És egy magyarázattal is. Minimum.

Ott kezdeném, hogy őszintén bevallom: nem volt kedvem folytatni. Aztán az utolsó rész publikálása után nemsokkal elkezdtem írni a következőt. A negyedénél se tartottam, mikor kinyomtam a bloggert. Nem volt ötletem. Egy minimális sem. Először utáltam érte magam, aztán belegondoltam.. Miért is kéne utálnom magam? Nem tehetek róla, hogy perpill semmi ötletem nincs. Majd jön egy holnap. De nem jött és ez így ment egy ideig. Aztán jött az égi villám, ami úgy hasított belém, hogy a szomszédos kontinensekben is látni lehetett volna (ha megtörtént volna ugyebár, de szerencsére nem, hisz akkor most nem írnék). Mindenképp folytatni akartam, és rájöttem van megoldás. Ha mindig amikor van egy kis időm munka után vagy előtt megpróbálok írni, talán lesz ötletem egy idő után. Lett is. De mire kész lettem, már hosszú idő telt el. Végül úgy döntöttem, hagyom egy kicsit állni a blogot, megírok előre pár részt, ami kisegít arra az időre, amikor esetleg nincs ötletem. Így, ha nem is tudok írni, legalább lesz mit kitenni ihlet mentes heteken.

Sajnálom, tudom nem sokat számít ennyi kihagyás után, de én nem az a blogger vagyok, aki ha nem olvassák abbahagyja. Volt olvasottságom. Ihletem nem volt. És elsősorban magam miatt írtam, mint már említettem egyik epizód kommentjében, úgy voltam vele, ha már írom miért ne oszthatnám meg másokkal is? Így kerültek fel a részek.

Aki várta, lelkesen, kommentált 3x is az utolsó rész alá. Gréti. Nagyon sajnálom. És mindenkitől tényleg bocsánat. Köszönöm, hogy ennyi idő elteltével is feljöttetek, és még lelki erőtök is volt hagyni egy kommentet, célozva arra, hogy várjátok és ugyan már rakjad fel a kövit.

Köszönöm azoknak, akik leírták, hogy végre nem egy sablon sztorival találkoznak, és ne hagyjam abba. Őszintén? Legfőképp ők inspiráltak. Igyekszem nem sablonná alakítani és pont ez a legnehezebb benne. Nem nagy a képzelő erőm, nem vagyok olyan nagyon jó az írásban. Belekerültem egy ördögi körbe ami megismétlődik velem, hisz ez a 3. vagy 4. alkalom, amikor szünetelt a blog. Igyekszem odafigyelni, de ha valaki megkérdezi, hogy most már 100% osan folytatni fogom e..

Az őszinte válaszom az, hogy nem tudom. Nem ígérem meg. Mert utálom megszegni az ígéreteimet.

Aki ezek után itt van, és itt marad velem, továbbra is olvasni szeretné a blogot, annak ezer örömmel publikálok. Mindig feldobjátok a napomat, amikor látom a kommentet, hogy örültök és várjátok az új részt.

Köszönöm, ha elolvastad! További jó olvasást!

Az új rész holnap du 2 óra előtt kerül fel.

Puszilok minden olvasót! ❤